1989 - 2009: KORAI ÉLET & KARRIERJE KEZDETE: Alexandra Ioana Stan néven látta meg a napvilágot, 1989 június 10-én, a romániai Constanța városában. Édesanyja Daniela, édesapja George Stan. Fiatal kora óta érdeklődik a zene iránt. A Traian Theoretical High School of Constanța középiskolában végezte tanulmányait, majd a Faculty of Management (Andrei Şaguna) főiskolán folytatta. Először 15 éves korában hívták őt énekelni egy televíziós műsorba, illetve később részt vett különböző zenei versenyeken, köztük a Mamaia Music Festivalon is, 2009-ben. Ebben az évben fedezte fel őt Marcel Prodan és Andrej Nemirschi (mindketten előadók és dalszerzők) egy costanțai karaoke bárban. Felajánlottak neki egy lemezszerződést a Maan Records kiadóhoz, így született meg első promóciós kislemeze, a Show Me the Way. Hazai hírnévre a Lollipop (Param Pam Pam) nevű kislemeze megjelenése után tett szert, ami a román rádiók egyik kedvence volt akkor, illetve a németeknél is hamar felcsendült. 2010 májusában a toplistákon is szerepelt a sláger, majd az év nyarán Alexandra turnéra indult Romániában.
Az utolsó napon bemondta a kapitány, hogy lett egy betegünk, bár csak azt mondta róla a kapitány, hogy belázasodott. Sorban elkezdték a közvetlen környezetében dolgozókat behívni a rendelőbe, megkérdezték őket, vannak-e tüneteik. Végeztek gyorsteszteket is, amik pár embernél pozitívak lettek, de tünete senkinek sem volt. " Ennek ellenére mindenkit azonnal a kabinjukba küldtek (többön még ablak sem volt), és közölték velük, hogy két hétig nem jöhetnek ki, aztán erre később még öt napot ráhúztak. (Másnak nem lettek tünetei, és még az első lázas betegnél is valószínűbbnek tartották, hogy másfajta influenzája volt. ) Eleinte Stanáék is a dolgozói kabinjukban voltak, de addig próbálkozott, amíg megengedték, hogy átköltözzenek egy erkélyesbe. És aztán vártak. "Ez egy hosszú fogság volt, nem mindenki tudta könnyen kezelni, nekünk is nehezen ment. Nem mindenkit sikerült meggyőzni arról, hogy ennek hamarosan vége lesz. Voltak, akiket elvesztettünk - öngyilkosságot követtek el. A mi hajónkon nem történt ilyen, de a hírekben hallottam egy magyar fiúról is, aki magasabb beosztásban volt.
Egyszer édesanyja is meglátogathatta őket. "Az első időszak nagyon jó volt, boldogok voltunk, anyukám is meg tudott látogatni, igaz, a hírekből hallottuk, hogy mi történik a világban. De egy ilyen elzárt környezetben az ember nem érzékel sokat ebből, sejtettük, hogy valami történni fog, de nem tudtuk hogy mikor. " Március 14-én, miután az utasok a tampai kikötőben leszálltak, a kapitány bemondta, hogy a vírus kitörése miatt egy hónapig nem is jönnek újak. Akkor még arra készültek, hogy azután újra kinyithatnak, ezért az alkalmazottakat is ott tartották - de már csak Tampa partjainak közelében, mert amikor kiderült, hogy egyelőre nem jönnek új utasok, a hajó nem maradhatott a kikötőben, így a parttól nem messze horgonyoztak le.. Az első két hétben még viszonylag szabad életük volt, programokat szerveztek a dolgozóknak, hogy ne érezzék rosszul magukat. Folyamatosan tartották a kapcsolatot az amerikai járványügyi hivatallal - az ilyen hajókon egyébként is gyakoriak a fertőzések. "Addigra már hallottuk a hírekben, hogy más hajóknál megjelent a vírus, utasok és dolgozók között is, ezért kellett két hétig, vagyis a lappangási idő végéig mindenképpen a fedélzeten maradni.
Ekkor a férfi bántalmazta, az énekesnő pedig eszméletét vesztette, de csak rövid időre. Ezután beszállt kocsijába, és kettesben elindultak. Továbbra is tartott a szóváltás, majd Marcel degességében kilökte autójából Alexandrát. Mentők jöttek érte, a fővárosi kórházban ápolták. ÉRDEKESSÉGEK: - Az Ultra Music, a Roton Music és a JVC Kenwood Victor Entertainment kiadóknál is dolgozott. - Modellként is dolgozik, több fotósorozata van. - Hobbija a tánc.